Aki, amikor meghallotta, mi lesz ma este nálunk, a legszebb fàjàt választotta ki szàmunkra. Bár mi alapvetően a fákkal vagyunk, de most szó nélkül korrumpàlódtunk. Akkora szeretettel adta.
"Amikor minden ajtó bezáródik, mi akkor nyitunk. Kaput neked, a találkozásnak és egy közös ünneplésnek." Épp, mint tavaly. Akkor sokan voltunk. Jöttetek ismeretlenül, ismerősként is, többnyire a magány elől, de többen nem egyedül. Volt aki a családjával érkezett, mert...
A minap. És építettünk egy komposztálót. Sőt: mivel annyian voltunk, hogy már majdnem nem is jutott mindenkinek meló, ezért gyorsan egy teraszt is összedobtunk. Meg kitoltuk a leendő veteményes határvonalát is. Legalább fél méterrel. Ja, és a végén, levezetésképp az eg...
Méghozzá annyira, hogy a kertünkre már mi sem rá sem ismerünk. Közben Feri majdnem talált egy betemetett kutat, aztán tényleg felfedeztünk egy eddig zárva tartott lépcső alatti bunkit tele kerti szerszámmal, Gábor belezúgott Petra új ásójába, ami, nincs ezen mit ragozn...
Van nekünk egy kertünk. Mármint hogy létezik. Fákkal, meg rózsalugassal, meg mindenféle randomizáltan virágzó virággal. Aztán sövénnyel és bokrokkal meg kutyakapart gödörrel, benne néha plüssfigurával. És gyomokkal. Jó sokkal. Mondom, létezik. Takarózhatnánk azzal, hog...
Most már van helyünk, hiszen falakat bontottunk és teret építettünk.
Van kivel és van kiért.
Van értékrendünk, gerince az elfogadás és az önfelvállalás.
Vannak megvalósított terveink. Szenteste befogadtunk, elkezdtük egy megtartó közösség formá...
Ott a konyhában, az asztal körül, amit körbeültünk, körbeálltunk veletek, akik eljöttetek hozzánk KözKarácsonyozni.
Csak egy pillanat volt. Már nem is tudom, ki beszélt akkor, mert nem is lényeges. Talán a csend szólt épp. Tele volt a nemrég megosztott történeteitekke...
Tegnap lezajlott nálunk ez a felemelő KözKarácsony dolog. Az első nagy nyilvánosságot kapott megmozdulásunk, amire lélekben évek óta készültünk. Dolog, mert definiálatlan, felszabadítóan amorf, meghatározhatatlan esemény. Felemelő, a maga spontán alakuló természetesség...
Mély megélésünk, hogy a KözHelyet nem mi csináljuk, hanem teremtődik. És irtó nagy mázli, hogy a munkánkkal épp mi segíthetjük "őt" ebben. Hogy közvetlen közelről átélhetjük, ahogy beleköltözik és kibontakozik benne az élet. Ahogy megtalálják, akiknek meg kell találni...
