KözHely

Ott a konyhában, az asztal körül, amit körbeültünk, körbeálltunk veletek, akik eljöttetek hozzánk KözKarácsonyozni. 
Csak egy pillanat volt. Már nem is tudom, ki beszélt akkor, mert nem is lényeges. Talán a csend szólt épp. Tele volt a nemrég megosztott történeteitekke...

Tegnap lezajlott nálunk ez a felemelő KözKarácsony dolog. Az első nagy nyilvánosságot kapott megmozdulásunk, amire lélekben évek óta készültünk. Dolog, mert definiálatlan, felszabadítóan amorf, meghatározhatatlan esemény. Felemelő, a maga spontán alakuló természetesség...

Mély megélésünk, hogy a KözHelyet nem mi csináljuk, hanem teremtődik. És irtó nagy mázli, hogy a munkánkkal épp mi segíthetjük "őt" ebben. Hogy közvetlen közelről átélhetjük, ahogy beleköltözik és kibontakozik benne az élet. Ahogy megtalálják, akiknek meg kell találni...